A Dél-dunántúl délkeleti szegletében lévő település, Magyarország egyik legdélibb városa. Budapesten kívül az egyetlen olyan település, melyet a Duna kettészel. Kedvező infrastrukturális ellátottsággal bíró, rendkívül jó minőségű mezőgazdasági területekkel övezett város.

A város területének nagyobbik része a jobb parton terül el, itt él a lakosság 90%-a. A balparti városrész (Újmohács) lakossága közel 1500 fő. 2007-től Mohács az Európai Unió dunai határkikötője. A várost elkerüli az 56-os főút, mely Szekszárdtól a horvát határig tart. Mohácsot Baranya megye székhelyével, Péccsel az 57-es főút köti össze..


A kutatások szerint Mohács környékén az ember már az őskortól letelepedett. A kutatók kő-, réz-, bronz, és vaskori cölöpökre épített házak maradványaira bukkantak. Az i. e. I. századtól az i. sz. IV. századig a terület a Római birodalom Pannónia provinciájához tartozott. A környék a Duna mentén, a provincia határán helyezkedett el, így a fontos védelmi vonal, a limes is erre húzódott. Mohácstól délre, a mai Kölkeden volt Altinum, a limes egyik fontos állomáshelye. A római birodalom bukása után, egy VI. -VII. századi, avar kori település állt vidéken. A feltételezések szerint a 150-180 lélekszámú valszínűleg gepidák lakhatta környék Kárpát-medence legnagyobb eddig ismert avar kori települése. A város nevét a források először 1093-ban említik, mikor Szent László király 1093-ban a pécsi püspöknek adományozta a területet. A kis falu lakói a pécsi püspök jobbágyai voltak. A környéken állattartás, földművelés, halászat folyt. Az 1400-as években már ...